A Rajk Szakkollégium hallgatóinak tudományos díja az egzakt társadalomtudományok területén
Az 1995-ben alapított, a nemzetközi tudományos életben jól ismert, magyar származású tudósról, Neumann Jánosról elnevezett díjat a Rajk Szakkollégium hallgatói demokratikus keretek között ítélik oda az egzakt társadalomtudományok területén alkotó kutatóknak. A díj alapítását 1993-ban Eső Péter diákbizottsági titkár kezdeményezte, amit akkor még általános szkepticizmus övezett, kételkedve abban, hogy a nemzetközi tudományos elit egy maroknyi hallgató által Budapestre csábítható. Az élet azonban rácáfolt a félelmekre: az első díjazott, Harsányi János, a Berkeley Egyetem professzora a meghívás elfogadása után nem sokkal a Nobel-díjat is elnyerte.
Ez a jövőbelátó képesség a díj védjegyévé vált: az eddigi díjazottak közül tizen részesültek Nobel-díjban, és ami a kiválasztás szakmai minőségét dicséri, hogy közülük heten a Neumann-díj átvétele után kapták meg a svéd akadémia elismerését. A győztes a Kossuth-díjas Csíkszentmihályi Róbert bronzba és márványba foglalt alkotását veheti át, amely stílszerűen Neumann János játékelméleti nyeregponttételét szimbolizálja.
A díjátadás minden esetben egy többnapos budapesti látogatás keretében valósul meg, amelyet a logisztikától a szakmai tartalomig teljes egészében a szakkollégisták szerveznek. A programsorozat két fő szakmai pillérre épül: a széles közönség számára meghirdetett előadásra, valamint a díjazott és a diákok közötti közvetlen párbeszédre épülő zártkörű mesterkurzusra. Ezen a szemináriumon kizárólag azok a rajkosok vehetnek részt, akik hónapokon át tartó kutatómunka során mélyedtek el a vendégprofesszor munkásságában. A feszes szakmai napirendet kötetlen események egészítik ki. A szakmai ebédek és a díszvacsora lehetőséget teremtenek a hazai szakmai elit, a díjak anyagi támogatóinak és a kollégium vezetésének bevonására, míg a hallgatók által szervezett szabadidős programok során a vendég személyes kapcsolatba kerül a közösséggel, megismerve Budapestet és a magyar viszonyokat, illetve kultúrát.
A Harvard Egyetem professzora, a városok gazdasági szerepének legfőbb teoretikusa. A díjat a városi sűrűség és a termelékenység kapcsolatának (agglomerációs externáliák) bizonyításáért, a lakhatási válság és a kínálati korlátok (zoning) összefüggéseinek feltárásáért, valamint a Triumph of the City és a David Cutlerrel közös Survival of the City című könyveiért érdemelte ki.
A Bocconi Egyetem professzora, a politikai gazdaságtan európai doyenje. A díjat az intézmények és a gazdasági teljesítmény kapcsolatának feltárásáért, a Torsten Perssonnal közös, az alkotmányok gazdasági hatásait vizsgáló empirikus kutatásaiért, valamint a kultúra (bizalom, erkölcs) és a formális intézmények kölcsönhatásának modelljéért érdemelte ki.
A Harvard Egyetem professzora, a John Bates Clark-érem és a MacArthur-ösztöndíj kitüntetettje. A díjat a társadalmi mobilitás földrajzi meghatározottságának feltárásáért, az Opportunity Atlas létrehozásáért, valamint a társadalmi tőke szerepének (gazdasági összekapcsoltság) Big Data alapú, úttörő elemzéséért érdemelte ki.
A University of Chicago professzora, a Walmart vezető közgazdásza. A díjat a terepkísérletek (field experiments) módszertanának úttörő alkalmazásáért, az emberi viselkedés – különösen az adakozás, a diszkrimináció és az ösztönzők – valós piaci környezetben történő vizsgálatáért, valamint a The Voltage Effect című könyvéért érdemelte ki, amely a sikeres ötletek skálázhatóságának tudományát írta le.
A Stanford Egyetem professzora, a John Bates Clark-érem kitüntetettje. A díjat a média piacainak empirikus elemzéséért, a politikai polarizáció és az internet kapcsolatának mítoszromboló vizsgálatáért (cáfolva, hogy kizárólag a digitális »visszhangkamrák« okozzák a megosztottságot), valamint a médiaelfogultság (media slant) keresleti oldalának bizonyításáért érdemelte ki.
A University College London professzora, az állami szerepvállalás újraértelmezője. A díjat The Entrepreneurial State című könyvéért, a „kockázatok közösségi vállalása, a haszon privatizálása” mechanizmus kritikájáért, valamint az innovációvezérelt növekedés és a közösségi értékteremtés (public value) új elméleti kereteinek kidolgozásáért érdemelte ki.
A Stanford Egyetem professzora, az első női John Bates Clark-érem nyertes. A díjat a gépi tanulás (Machine Learning) és az ökonometria forradalmi egyesítéséért, a digitális hirdetési aukciók tervezésében végzett munkájáért, valamint az ok-okozati összefüggések nagy adathalmazokon való mérését lehetővé tévő új módszertanok (pl. Causal Forests) kidolgozásáért érdemelte ki.
A Harvard Egyetem professzora, a globalizáció kritikus elemzője. A díjat a világgazdaság politikai korlátainak felismeréséért, híres politikai trilemma modelljének megalkotásáért, valamint az iparpolitika és a fejlődésgazdaságtan újszerű, pragmatikus megközelítéséért érdemelte ki.
A University of Chicago professzora, aki a Neumann-díj átvételének évében, 2017-ben a Nobel-díjat is elnyerte. Az elismerést a közgazdaságtan humanizálásáért, a mentális könyvelés (mental accounting) elméletének kidolgozásáért, valamint a Cass Sunsteinnel közös Nudge című könyvéért érdemelte ki, amely bevezette a libertárius paternalizmus fogalmát a szakpolitikába.
A Stanford Egyetem professzora, a 2012-es Közgazdasági Nobel-díj nyertese. A díjat a piactervezés (market design) gyakorlati alkalmazásáért, a stabil párosítások elméletének orvosi és oktatási rendszerekbe való átültetéséért, valamint a pénz nélküli piacok hatékony megszervezéséért érdemelte ki.
A Stanford Egyetem professzora, a gazdasági hálózatok elméletének egyik legfontosabb rendszerezője. A díjat a társadalmi kapcsolatrendszerek gazdasági hatásainak elemzéséért, a stratégiai hálózatképződés modelljének megalkotásáért, valamint a Social and Economic Networks című alapművéért érdemelte ki, amely megmutatta, hogyan befolyásolja a kapcsolati háló szerkezete a munkaerőpiaci esélyeket és az információ terjedését.
A University of California, Berkeley professzora, a John Bates Clark-érem és a MacArthur "Genius" díj kitüntetettje. A díjat az optimális adózás elméletének radikális megújításáért, valamint a jövedelmi egyenlőtlenségek történelmi alakulásának empirikus feltárásáért (különösen a felső 1% részesedésének elemzéséért) érdemelte ki.
Az MIT professzora, a John Bates Clark-érem kitüntetettje és a későbbi (2019-es) Nobel-díj legfiatalabb nyertese. A díjat a szegénység elleni küzdelem mérnöki alapokra helyezéséért, a véletlen besorolásos kísérletek (RCT) módszertanának fejlesztéspolitikai alkalmazásáért, valamint a Poor Economics című könyvéért érdemelte ki, amely empirikus bizonyítékokkal írta felül a szegények döntéseiről szóló sztereotípiákat.
A Stanford Egyetem professor emeritusa, az 1972-es (és a díj átadásakor még rekorderként legfiatalabb) Nobel-díj nyertese, a John Bates Clark-érem kitüntetettje. A Tiszteletbeli Neumann-díjat a közgazdaságtan matematikai alapjainak lerakásáért, az általános egyensúlyelmélet (Arrow–Debreu-modell) kidolgozásáért, valamint a híres lehetetlenségi tétel megalkotásáért érdemelte ki.
Az MIT professzora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza. A díjat a makroökonómiai gondolkodás szintéziséért, a munkanélküliség tartósságát magyarázó hiszterézis elméletéért, valamint a Nobuhiro Kiyotakival közös modelljéért érdemelte ki, amely a monopolisztikus versenyt integrálta a makrogazdasági elemzésbe.
Az MIT professzora, a modern empirikus közgazdaságtan megújítója. A díjat a természetes kísérletek módszertanának tökéletesítéséért, a Guido Imbensszel közös Lokális Átlagos Kezelési Hatás (LATE) tétel kidolgozásáért, valamint a Mostly Harmless Econometrics című könyvéért érdemelte ki, amely pragmatikus eszközöket adott a kutatók kezébe az ok-okozati összefüggések feltárására.
A London School of Economics professzora, a Bank of England korábbi tanácstaggja. A díjat a politikai ügynökség (political agency) modelljének kidolgozásáért, a közszolgálati motiváció és az ösztönzők kapcsolatának (Principled Agents) elemzéséért, valamint az állami kapacitás (state capacity) – az adóztatás és a jogbiztonság kiépülése – eredetének kutatásáért érdemelte ki.
A Harvard Egyetem Nobel-díjas professzora, a schumpeteri növekedéselmélet képviselője. A díjat Peter Howitt-tal közös munkásságáért, a kreatív rombolás (creative destruction) matematikai modelljének megalkotásáért, valamint a piaci verseny és az innováció közötti fordított U-alakú összefüggés (inverted-U relationship) empirikus és elméleti bizonyításáért érdemelte ki.
A University of Chicago professzora, a John Bates Clark-érem és a MacArthur "Genius" díj kitüntetettje. A díjat a Gary Beckerrel közös racionális függőség (Rational Addiction) elméletéért, valamint a jövedelmi egyenlőtlenségek okainak – különösen a készség-torzító technológiai változás (skill-biased technical change) szerepének – empirikus feltárásáért érdemelte ki.
Az MIT Nobel-díjas professzora, a John Bates Clark-érem kitüntetettje. A díjat az intézmények gazdasági növekedésben betöltött ok-okozati szerepének empirikus bizonyításáért, valamint a James A. Robinsonnal közös, Economic Origins of Dictatorship and Democracy című alapművéért érdemelte ki, amely játékelméleti keretben modellezte a politikai rendszerváltások logikáját.
A University of California, Berkeley professzora, a John Bates Clark-érem kitüntetettje. A díjat a pszichológiai realitás matematikai közgazdaságtanba való integrálásáért érdemelte ki, különös tekintettel a méltányosság (fairness) modelljére, a halogatás (jelen-torzítás) formális leírására, valamint a híres kalibrációs tételére, amellyel alapjaiban rengette meg a várható hasznosság elméletét.
A Boston University professzora, a társadalmi egyenlőtlenségek és a faji kérdések egyik legmélyebb elemzője. A díjat a társadalmi tőke (social capital) fogalmának közgazdasági bevezetéséért, valamint a The Anatomy of Racial Inequality című művéért érdemelte ki, amelyben a diszkrimináció helyett a faji stigma és az információs aszimmetria szerepét helyezte a tartós szegénység magyarázatának középpontjába.
A University of Chicago professzora, Nobel-díjas közgazdász, a „gazdasági imperializmus” atyja. A díjat a mikroökonómiai elemzés kiterjesztéséért olyan, hagyományosan nem piaci területekre, mint a faji diszkrimináció, a bűnözés, a családi döntések és az emberi tőke (human capital) beruházásai.
A University of California, Berkeley professzora, a nyitott gazdaságok makroökonómiájának megújítója. A díjat a Kenneth Rogoff-fal közösen írt, a területet forradalmasító tankönyvéért (Foundations of International Macroeconomics), valamint a valutaárfolyamok dinamikájának és a spekulatív támadások önbeteljesítő mechanizmusainak mikroökonómiai alapokra helyezéséért érdemelte ki.
A Columbia Egyetem professzora, a racionális döntések elméletének kritikus megújítója. A díjat a társadalmi normák és az egyéni racionalitás kapcsolatának elemzéséért, valamint az önkorlátozás és az adaptív preferenciák pszichológiai mechanizmusainak közgazdasági modellbe emeléséért érdemelte ki.
A Princeton Egyetem professzora, a modern játékelmélet és kereskedelem-gazdaságtan meghatározó alakja. A díjat a Dixit–Stiglitz-modell megalkotásáért – amely forradalmasította a monopolisztikus verseny és a termékválaszték elemzését –, valamint a beruházási döntések visszafordíthatatlanságát vizsgáló reálopciók elméletének (Investment under Uncertainty) kidolgozásáért érdemelte ki.
A University of California, Berkeley professzora, a tranzakciós költségek elméletének (TCE) rendszerbe foglalója. A díjat a vállalati határok, a make-or-buy döntés gazdasági indítékainak feltárásáért, valamint az eszközspecifikusság és az opportunizmus szerepének tisztázásáért érdemelte ki a gazdasági szervezetek kialakulásában.
A Toulouse-i Egyetem (IDEI) tudományos igazgatója, az új iparszervezéstan iskolateremtő alakja. A díjat a versenystratégiák játékelméleti alapokra helyezéséért, valamint a szabályozáselmélet megújításáért érdemelte ki, amellyel Jean-Jacques Laffont-tal közösen megoldást kínált a természetes monopóliumok és a közbeszerzések információs aszimmetriájának kezelésére.
A Harvard Egyetem és a Collegium Budapest professzora, a szocialista gazdasági rendszerek legismertebb elméletalkotója. A díjat a hiánygazdaság (Economics of Shortage) rendszerspecifikus természetének feltárásáért, a puha költségvetési korlát (soft budget constraint) fogalmának bevezetéséért, valamint a posztszocialista átmenet – a transzformációs visszaesés – törvényszerűségeinek elemzéséért érdemelte ki.
A University of California, Berkeley professzora, a modern közgazdaságtan oktatásának megújítója. A díjat a mikroökonómiai elemzés módszertanának forradalmasításáért, generációk által forgatott alapműveiért, valamint a kinyilvánított preferenciák és az árdiszkrimináció elméletének matematikai tisztázásáért érdemelte ki.
A University of California, Berkeley professzora, a játékelmélet magyar származású óriása, Nobel-díjas közgazdász. A díjat a nem teljes információs játékok elemzéséért és a Bayes-i egyensúly elméletének kidolgozásáért érdemelte ki, amellyel kiterjesztette a játékelmélet alkalmazhatóságát a valós, bizonytalansággal teli gazdasági helyzetekre.
DEC 17, 2025 • 12:00 PM
